Publication: IT-business
Date: Apr 21, 2008

Kalkulált kockázat

Ha rövid a pénzed, toldd meg kockázati tőkével - hangozhatna a modern szólás. Az it-ágazatba (is) befektető kockázati tőkés azonban csak a ténylegesen piacképes fejlesztéseket díjazza - bár utólag sokszor bebizonyosodik ennek az ellenkezője.

A kockázati- és magántőke-ipar Magyarországon a 90-es évek legelején, a rendszerváltáskor jelent meg vállalatfinanszírozási lehetőségként. A Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesület (MKME) által 1989 óta regisztrált közel 2 milliárd euró értékű befektetett kockázati és magántőke közel 350 vállalat finanszírozásához járult hozzá. E befektetések jelentőségét a vállalatfinanszírozásban közvetve jelzi, hogy a Magyarországon működő vállalkozásokba befektetett kockázati és magántőke bruttó nemzeti termékhez viszonyított aránya 2006-ban elérte a 0,6 százalékot, ami az európai országok közötti rangos, ötödik helyet biztosította - olvasható az egyesület legfrissebb jelentésében.

Igaz ugyanakkor, hogy ez az eredmény leginkább néhány, egyenként több százmilliós kivásárlásnak köszönhető.

A magyar piacon a kommunikáció, a fogyasztásicikk-előállítás és a számítástechnika területén működő cégekhez áramlik a legnagyobb számban a kockázati és a magántőke. A rendszerváltás óta befektetéshez jutó magyar cégek életciklusát és szakágazatát együtt vizsgálva kitűnik, hogy a kockázati- és magántőke-befektetők főként a számítástechnikai vállalkozások esetében preferálták az indulást, a pénzügyi szolgáltatás, az energetika és a biotechnológia terén inkább az expanzív szakaszt finanszírozták, míg a kivásárlás elsősorban a vegyiparban dominált.

Életciklusok

A kockázati tőke tehát az informatikai iparban jelentős finanszírozási forrást képvisel a cégek különböző fejlődési fokozatain. Segítségével az érettebb cégek előkészíthetik tőzsdére menetelüket (Synergon) vagy önállósodásukat és később értékesítésüket stratégiai befektetőnek (Recognita). Az induló vállalkozások is valóra válthatják piacképes, innovatív ötleteiket; őket többnyire magánszemélyként fellépő, az adott ágazatot jól ismerő, úgynevezett üzleti angyalok "várják". Az ilyen típusú befektető mindazonáltal - különösen, hogy saját pénzét teszi a vállalkozásba - rendkívül magas kockázatot vállal, hiszen ezeknek a cégeknek a túlélési esélyük egy a tízhez, azaz tízből kilenc nem éri meg a második életévét - világít rá a rideg valóságra Oláh László, az MKME elnöke. Amelyik viszont megéli, az jelentős sikerre számíthat.

Az életciklus következő szakaszábanlépnek be a kockázatitőke-alapok, amelyek már nem kizárólag a technológia majdani sikerére alapoznak, hanem az üzleti terv alapján bíznak a növekedésben. Ezek az alapok félmilliótól 1-2 millió euróig terjedő értékben fektetnek be - míg az üzleti angyalok játéktere néhány tízezer és néhány százezer euró között mozog. A következő stádiumban a befektetők már csak a piaci dinamikára alapoznak, amikor akár több tízmillió eurót is hajlandók invesztálni.

Ezeknek a kockázatitőke-alapoknak a pénzügyi hátterében intézményi befektetők - bankok, biztosítók, nyugdíjalapok, egyetemi alapítványok - állnak; ezeknek a portfóliójukban a kockázati tőke általában 5-10 százalékot képvisel.

A kockázati tőke egyébként nem azért kockázati, mert "szeret" veszíteni, s téves az a nézet, hogy a kockázati tőkével beláthatatlan kimenetelű üzleteket lehet finanszírozni. Lényegében kalkulált kockázatról van szó, s a számítások a műszaki tartalom és a piac várható mérete, valamint az ebben való részesedés alapján történnek.

Mint minden más befektetés, a kockázati tőke is megtérülést keres - méghozzá sokszorosat, hogy kompenzálja a megelőző sikertelen kísérleteket. Ha egy alap nyolc befektetés közül csak egy-kettő esetében ér el kimagasló, nem ritkán 15-20-szoros eredményt, akkor az már sikeresen működő alapnak tekinthető.

Nincs vállalkozói szellem

Magyarországon a kockázati tőke szerepe a technológiaintenzív és innovációigényes szektorokban mindazonáltal nem túl jelentős, mert az innováció nagyon alacsony szinten áll hazánkban - mutat rá a sajnálatos tényre Oláh László. A kockázati tőkének ugyanis fontos egy olyan vállalkozói kör megléte, amely hajlandó mind anyagi, mind egzisztenciális kockázatot vállalni. Ugyanakkor a hazai vállalkozók jobban szeretik a viszonylag stabil és jól fizető állásokat. S ennek az érdektelenségnek csak részben oka a kedvezőtlen gazdasági környezet.

Nagyon nehéz például későbbi stádiumban lévő befektetési célpontot találni, mivel senki sem adja el szívesen hosszú évek alatt felépített vállalatát, vagy enged át nagyobb arányú tulajdonrészt - pedig adott esetben kedvezően tudná értékesíteni, s megmenekülhetne a vállalkozás esetleges későbbi eróziójától.

A tulajdonosok úgy gondolják, hogy az elért siker véletlenszerű, megismételhetetlen, s nem szakmai és vezetési tudásuknak köszönhető.

Az a fránya kényes ízlés!

Ha egy befektető kiválasztott egy céget, természetes, hogy tudni szeretné, miként állnak pénzügyei. S az átvilágítás a legfájdalmasabb szakasz, ugyanis nagy az eltérés abban, amit a cég hajlandó és képes kiadni, illetve amit a kockázati befektető elvár az üzleti terveket illetően. A befektetőt érthető módon az érdekli, mi lesz a jövőben, s ebből számolja vissza, hogy 3-5 év múlva mennyit érhet a befektetése. Az ezt támogató információk alapvetően a piac várható méretéből, a szóban forgó cég piaci súlyából és várható költségstruktúrájából következtethetők ki.

Ez nem könnyű feladat, mivel a legtöbb magyar cégnek nincsenek középtávú tervei; örülnek, ha össze tudják állítani a következő évi költségvetésüket. További probléma, hogy ezek a vállalkozások jellemzően éppen arra a szakterületre "mennek rá", ahol piacot érzékelnek - különösen az állami szektorban.

Egy cég értékelésében egyébként a legszürkébb zóna mindig a piac, amelyről eltérő nézeteket vallanak a cégek és a befektetők. Nagyon sok tranzakció azon hiúsul meg, hogy a befektető konzervatívabban ítéli meg a piaci lehetőségeket, mint a cégtulajdonos, s ez az árban is áthidalhatatlan különbségeket eredményez.

Angyali sorsok

Piaci információink szerint mindazonáltal számos kisebb, magyar tulajdonú cég képes arra, hogy szolgáltatásait a nemzetközi vállalatok szintjén nyújtsa, s ehhez széles körű helyi tapasztalatot, illetve "lokalizált" módszertant társítson - megfizethető árakon. Az életciklusban azonban előbb vagy utóbb bekövetkezik az a pont, amikor már nem elegendő a meglévő szakmai kapcsolatrendszer, s szükség van a továbblépésre, akár a nemzetközi porondon is.

Napjainkban a jó ötletek megvalósítása saját pénz híján sem reménytelen. Kérdés, hogy egy-egy konkrét esetben honnan lehet tőkét bevonni. Az egyik legkézenfekvőbb forrás a banki hitel. Sok cég él ezzel a lehetőséggel, ám nem ritka, hogy egy társaság - különösen, ha induló vállalkozásról van szó - nem tudja teljesíteni a bank elvárásait. Egy másik lehetséges forrás a kockázati tőke, ami - klasszikus értelmezésben - még Magyarországon is legkevesebb 3, de gyakran 5 millió dollár vagy euró befektetési értéket képvisel. Induló cégeknél - az üzleti terv alapos tanulmányozását követően - többnyire kiderül, hogy a vállalkozás egyszerűen nem tud mit kezdeni ekkora összeggel.

PDF

« BACK